Szálirány (grain)

A modern papír nagy sebességű végtelenített szitán készül. Emiatt a papírlap rostjai beállnak a gyártás irányába, és bár oldalirányú rázást alkalmaznak, mégse lesz olyan soha a gyári papír, mint a kézi merítésű, amelynek rostjai minden irányban egyformán kuszálódnak.A gépen gyártott papír az egyik irányban (szálirányban) merevebb, a másik irányban (a "szálra" merőlegesen) hajlékonyabb. Elsősorban könyvgyártásnál nagyon fontos, hogy a papír száliránya a gerinccel párhuzamos, tehát függőleges legyen, mert csak így fognak a kinyitott könyv lapjai szépen kihajlani; ha a szálirány a gerincre merőleges, a lapok mereven elállnak, ráadásul a könyv belseje "ropog" és meg is hullámosodhat a könyvkötéshez használt ragasztóból beszívott nedvesség hatására.

A papírok szálirányának megállapítására különböző módszerek, lehetőségek léteznek. A papírgyár megjelöli a csomagon a gyártási irányt. Bordázott, merített utánzatú papírok esetében át kell nézni a papíron, és a széles bordákkal együtt halad a szálirány (a vékony bordákra merőlegesen). Vízjeles papíroknál általában a vízjel helyes - olvasható - állásakor függőleges a gyártási irány.

Ha nincs más lehetőség, akkor meg kell vizsgálni a papírt tépéssel, nedvesítéssel, csíkpróbával. A tépéspróba azt jelenti, hogy könnyebben és egyenletesebben szakad a papír a szálirányban, míg arra merőlegesen nehezebben tépődik, rojtosabb szélekkel.

A nedvesítési próbához először egy szabályos körlapot (8-10 cm átmérőjűt) kell kivágni a papírból, megjelölve, hogy honnan vágtuk ki; megnedvesítés után a pöndörödés, hullámosodás hosszanti tengelye megmutatja a szálirányt.

A csíkpróbához 2 db egymásra merőleges 2x10 cm-es csíkot kell kivágni a papír sarkából - megjelölve, hogy majd vissza tudjuk helyezni-, és ujjunkkal a két csíkot a végüknél összecsippentve vízszintesen tartani. Ha mereven fekszenek egymáson, akkor alul, ha az egyik lehajlik, akkor fölül van a szálirányban kivágott csík.